apunak...

... ha még olvas egyáltalán engem...

...a szeretetről:

"Az ember akkor szeret valakit, ha elfogadja benne azt, amit nem szeret. Szeress mindent és mindenkit olyannak, amilyen."

Madame de Pompadour

Frauenlauf...

futáson voltunk ma Orsival :D
Úgy kezdődött, hogy Orsi (aki a Danone-nál dolgozik) szólt, hogy a Danone szponzorál egy futóversenyt és a dolgozókat, meg azok ismerőseit benevezi, nem lenne-e kedvem nekem is menni. Hát persze, amúgy se egy nagy táv, futni meg jó! A futás előtti héten a cég még edzőt is biztosított a résztvevőknek, vele 2 órán keresztül volt futóedzés és olyan 8-8,5 km-t futottunk le. Az edzés közben voltak kitöréses menések, guggolások, karerősítések is. 
Aztán ma eljött a nagy nap, reggel 10-kor rajtoltunk Orsival. Olivér (Orsi barátja) és Milan mindeközben sörözgettek, hiszen a versenyen nők indulhattak csak. Maga a táv amúgy csupán egy kellemes 3 km volt, ezt 18 perc alatt sikerült abszolválnunk, azaz épp 6 perces kilómétert teljesítettünk (6 km-t 6,5 perces kilóméterekkel futok, szóval elégedett vagyok). A 78 indulóból 33. helyen végeztem, a 30 éves kategóriában a 12. helyre küzdöttem magam.
A célegyenesről Olivérnek a videóját a Facebook-on találjátok (https://www.facebook.com/photo.php?v=361263867266274 - ezt a megosztás funkcióval én is megosztottam, szóval remélem ti is látjátok), ami a következők miatt volt vicces:
a befutók keresztnevét a hangosbemondó állandóan mondta. Pl. 22-es rajtszámmal Dorina érkezik, mögötte kicsivel lemaradva Sabine fut.... Aztán jöttük mi :D  Idézem a szöveget: "Die Nummer 48, die Petri ...." - ekkor elolvasta, hogy Orsolya, es rájott fingja nincs hogy kéne ezt kiejteni, úgyhogy inkább elhagyta - " ... und die Stifan ..." - és ilyen lelki állapotban már a Réka is szinte kiolvashatatlannak tűnt az egzotikus ékezeteivel.


Íme a cél utáni pillanatokról egy kép (többi egyelőre Orsinál, illetve a Danone-nál van):